Nem túlzok ha azt mondom, hogy ezer éve kezdtem el ezt a "miafrancotiscsinálokénazegyetemen" sorozatot. Az volt a célom, hogy egy kicsit jobban belelássatok a dolgokba és ne tűnjön úgy, hogy valami érthetetlen, földönkívüli dolgot csinálunk mi ott bent, az egyetem falai között.
Persze csak az első részig jutottam, ritkán sikerülnek első nekifutásra ezek a sorozatok, de most folytatom.
Igazából jól is jött ki, hogy ennyit vártam a következő részekkel, mert azóta sikerült rendes, műtermi körülmények között befotóznom a munkáim, pont azokat, amikről még hiányzik a bejegyzés.
Egy kis emlékeztető: a sorozat a Plasztika tantárgyunk utolsó félévére készült munkáimat mutatja be. Azért ezt a tantárgyat választottam, mert ez az úgymond "legelvontabb" mind közül, így úgy gondoltam, ha ez érthetővé válik, minden érthetővé válik :). A sorozat első részét ITT tudjátok elolvasni.
Ez a bejegyzés az Ember torzómról fog szólni (a pontos feladatról az előbb belinkelt bejegyzésben olvashattok többet). Ez talán a legegyértelműbb a 3 torzó közül, sőt nem talán, biztos. Kétségtelenül ez mindenki kedvence és kétségtelenül legtöbbször ebben a témában készülnek a legszebb darabok. Fú, ha látnátok az archívumot, olyan gyönyörű ember torzókkal találkoznátok!
Na de most az enyémről lesz szó. Nekem nem ez volt a kedvencem, pedig én is nagyon szép dolgokat képzeltem el fejben, csak hát nem sikerült azt úgy is kivitelezni.
Az eredeti terv az volt, hogy a mellvonalat kiöntöm gipszből. Lehet, hogy nem teljesen érthető, hogy mit értek mellvonal alatt... a fejemben megjelent kép az volt, hogy, amikor hátrafelé kinyújtja egy lány/nő a karját, szépen láthatóvá válik az a vonal, ami a hónaljtól indul és a mellben végződik. Biztosan van ennek egy szép latin szava, de sajna én nem tudom ( Holland :)? ). Szóval ezt a vonalat szerettem volna megjeleníteni, ugyanis számomra ez az egyik legnőiesebb, legszebb vonal az emberi testen. A nőiesség kifejezése lett volna, úgy, hogy nem jelenítem meg a legsztereotipikusabb jegyeit a nőiességnek.
A kiöntést egyébként úgy kell elképzelni, hogy készül egy gipsz negatív az élő modellen, majd miután az kiszáradt és megfelelően elő lett készítve, beleöntöd a gipszet és megszületik a gipsz pozitív. Persze ez így most ezerszer könnyebbnek hangzik, mint amilyen valójában. Rengeteg probléma adódhat és adódik is a folyamatok során és a gipsz általában nem úgy viselkedik, mint, ahogy te szeretnéd. De mindenképp izgalmas procedúra.
Visszatérve a témához. Megpróbáltam kiönteni a mellvonalat, olyan pozitúrában, ahogy fent leírtam, de nem sikerült, nem olyan lett, mint elképzeltem. Ezek után készült még egy variáció, egy másik pozícióban, de ugyanúgy a vonal volt a cél, de ez sem vezetett sehova. Aztán elfogyott az időm. Szóval gyorsan kellett valami más. Miközben a megoldáson szenvedtem a plafonig gipszes szobánkban, megjött az ihlet. Kevésbé szép téma, de egy érdekes megközelítés.
A köldök és a mellbimbó került középpontba. Mindkettő kiöntésével és egymás mellé helyezésével úgy akartam megjeleníteni őket, mint egymás pozitív-negatív formái.
Az negatívok kiöntése ilyen kis felületeken viszonylag könnyű volt és jól sikerültek, így maradtam ennél a megoldásnál. A pozitív kiöntése a köldöknél már nehezebb volt és bár a felsőbb évesek sem igazán tudtak megoldást találni a problémámra, végül valamiért sikerült, hálisten. Ezek után már csak egy kis posztamens, ragasztó és kész. Örültem a végeredmények, főleg mivel ilyen rövid időn belül megvalósult. A legjobban annak örültem, hogy aki látta a munkámat a kezdeti "hú kinek a mellbimbója ez" kérdés után, mindenki ezt reagálta: "áhá, szóval egy mellbimbó és a negatívja, jah nem, ez egy köldök". Tökéletes! Pontosan ezt szerettem volna elérni és nagyon örültem, hogy így történt. A jegyem is végül jeles lett, szóval dupla volt az öröm.
Na de a sok beszéd után itt vannak a képek:
Remélem, hogy tetszett ez a kis bemutató, nemsokára megcsinálom a sorozat harmadik és egyben utolsó részét. Igyekszem-igyekszem :)!
További szép napot mindenkinek!
Anna
