2015. július 14., kedd

Helyzetjelentés



(Eme bejegyzést már egy hete írom kis részletekben, szóval nézzétek el ha fura lett. Meg hát kicsit hosszú is.)

Ez egy ideje érő helyzetjelentés, csak pont emiatt, nem tudom, hogy hol is kezdjem.
Először is talán ott, hogy az utolsó bejegyzésem alján láthattátok, hogy Anna-ként írtam alá. Nem tudom ez kinek mekkora dolognak tűnik, nekem nagynak.
Nem is tudom pontosan hány éve vagyok Lizy, de már egy jó ideje, ebből adódóan hozzám nőtt a név. Viszont, mostanság kezdtem idegennek érezni. Az utolsó bejegyzést már nem tudtam Lizy-ként aláírni, mert olyan volt mintha hamisítanám valakiét. Úgy gondotlam itt az ideje, hogy valóban a nevem alatt írjam ezt a blogot és úgy érzem, hogy jól döntöttem, felfrissült, jó érzés.
Remélem titeket nem zavart meg, nem úgy tűnik mintha egy idegen írná a bejegyzéseket, mert igazából most még közelebb vagyunk mint eddig, hogy többé már nincs álnév.

Szóval,
sziasztok, itt Anna :)!

A SULIval kezdem.
Megint egy kipakolás. Milyen volt? Valamiért furcsa. Sokáig nem haladtam jól és még most se értem, hogy tulajdonképpen hogyan fejeztem be a munkáimat ilyen kevés "nemalvással". Ez a félév lazább volt mint az előző, de mondjuk ez nem volt nehéz, mert az volt az eddigi legeslegeslegeslegdurvább.
Volt feladat amivel meglepően jól haladtam, így kipakolásra már csak apróságokat kellett megcsinálnom (bár mindig ezek az apróságok veszik el a legtöbb időt). Volt viszont olyan feladat is, amit egy délután vagy a kipakolás előtti este csináltam meg. Szóval nagyon vegyes.
A hangulat viszont jó volt. Mivel a szobatársam és lakótársaim mind előbb végeztek (1-1 hét eltérés van a három szak kipakja között) ezért ők érthető módon aludni szerettek volna azon a héten. Én viszont éjjel vagyok a legproduktívabb meg hát nem is tehetem meg, hogy 6-8 órákat aludjak, ezért átköltöztem a kollégiumba a többi csoportársamhoz. Közösen szenvedtünk és vergődtünk egy szobában. Nekem már csak a földön maradt hely, mert annyian voltunk, de pont ez volt benne a legjobb. Epikus pillanat, amikor hajnali négykor a földön ülve kezdtem el varrógéppel varrni, úgy, hogy (szégyen szemre) nem tudok varrógépet használni. Na hát azt a varrást kellett volna látnotok :D.
Maga a kipakolás is más volt mint eddig, mert számomra még mindig érthetetlen okokból nem tudtuk használni a kiállítótermünket, ezért a kis rajzteremben volt a kipakolásunk. Végül egész hangulatosra sikeredett, de furcsa volt.

Az, hogy hogyan bírtam az egészet fizikailag, megint máshogy alakult. A kipak előtti héten volt egy könyvkötő workshopunk, Pesten. A bevállalósabbak (jellemzően azok, akik a legrosszabbul álltak) részt vettek rajta, köztük én is. Azon a héten egyik nap olyan kétségbeesetten be akartam fejezni az önéletrajzomat, hogy elküldjem a gyakorlati helyekre, hogy végül 3 órát aludtam. Ami nem esett jól. Nagyon nem. Nem szokott így kiakasztani ez a dolog, nem is értettem, de így történt. De nem csak, hogy nem esett jól, hanem az egész kipakon kimerült voltam emiatt az egy esemény miatt.  Lehet, hogy az előző másfél évben elhasználtam az összes képességemet arra vonatkozóan, hogy nagyon jól birom kevés alvással és öregszem és soha nem tudom már majd ezt csinálni :'( ?? Remélem nem, mert szükségem lenne még erre a képességre. Na de végül túléltem és így is láttam pár napfelkeltét.

For the record, a feladataink. Volt egy csokoládé csomagolás tervezés (ez ment meglepően jól), egy videószerkesztés PremierPro-val (szörnyű volt, utálom a tanárt, de a csapatmunka jó volt), aztán 3 mese-leporelló 4-6 éves gyerekeknek (azzal a tanárral, akivel olyan fura a viszonyom; továbbra is fura volt, továbbra is vele ment legrosszabbul a munka és az ez volt az, amit egy d.u. és egy este csináltam meg, hozzátenném, sokkal jobban sikerültek, mint az, amin egy félévig dolgoztam) és végül egy nagyon elvont feladat. Ezt sajna nem tudom leírni, mert nagyon hosszú, kacifántos és érthetetlen lenne, de rengeteget adott nekem a feladat és a tanár is, szóval csudi jó volt!
Tehát lezártam a második évemet is. Még egy félév aztán jön a diploma és nem tudom elmondani, hogy mennyire félek tőle.

Következő pont. GYAKORLAT. Mint sok más helyen, nekünk is 6 hét szakmai gyakorlatot kell teljesítenünk a diplomához. Én tavaly megcsináltam 1 hetet, szóval idén 5 hét várt rám.
A csoporttársaim 90%-a valakinek a valakijéhez ment gyakorlatra, de nekem az ég világon semmi kapcsolatom nincs, semmi. Ráadásul a szüleimnek sincs, úgyhogy maradt a portfólió küldözgetés. Nem bánom egyáltalán, mert végül sikerült.
Elsősorban egy kiadóhoz szerettem volna menni, mert hát ... könyvek!! Végül, talán az első gondolatom, a Scolar kiadó jött be. Ez egy kisebb, design könyvekkel is foglalkozó kiadó (bár nem ez a fő profiljuk), pont jó. Pár levélváltás és egy sikertelen telefon után megbeszéltünk egy találkozót, ahol megnézték a portfólióm, beszélgettünk egy kicsit aztán mondták, hogy mikor kezdhetek. Szóval nagy volt a boldogság.
Azóta eltelt 4 hét, jelenleg az utolsó, ötödik hetemet taposom. Alapvetően jó volt, szerettem. Nem pont az elvárásaim szerint ment, de meglepő is lett volna. A marketing osztályhoz kerültem, ami azt jelenti, hogy én csináltam az összes webes megjelenéssel kapcsolatos dolgot az elmúlt 4 hétben. Honlap banner, facebook cover, hírlevél banner, facebook banner ... banner, banner, banner.  Volt egy pont, amikor úgy gondoltam, hogy még egy banner és eltemetem magam élve, de ezen túllendültem.
Mivel a kiadónak jelenleg épp nincsen grafikusa, ezért szerencsémre rengeteg bannert csinálhattam (éljen-éjen...). Viszont sajnos pont ezek miatt elestem attól, hogy tördelhessek, mert nem volt időm mással foglalkozni. Ezt nagyon sajnálom mert én főleg a tördelést szerettem volna gyakorolni. De azért így is tanultam róla egy-két dolgot.
Azt is megtanultam, hogy a szociális képességeim még mindig a béka segge alatt vannak, nem vagyok képes normálisan kommunikálni emberekkel, sem normálisan viselkedni körülöttük, de esküszöm, igyekszem.

Harmadik pont. ERASMUS. Hohó! Bizony! Annácska egy héttel az Erasmus leadási határideje előtt kitalálta, hogy jelentkezik. Ekkor derült ki számára, vagyis ekkor jutott először eszébe megkérdezni bárkitől, hogy meg lehet csinálni úgy is az Erasmus félévet, hogy közben itthon is megcsinálja a félévét és így nem csúszik. Mert ezt nem teheti meg, hisz 2 félévét már elhasználta azon a remek Corvinuson és nincsen neki olyan sok pénze, hogy kifizessen 2 félévet.
Bár az a legnagyobb félelmem, hogy valami probléma lesz az egyik tanárral és mégse engedi, hogy megcsináljam a tantárgyát olyan messziről és már Erasmuson leszek mikor kiderül, hogy mégis csúszok. Szerintem reális félelem, de a lehető legtöbb levelezéssel és előre kérdezéssel megpróbálom ezt megakadályozni.
Jah, egyébként Csehországba megyek és a világon a legnagyobb félelmem, egyedül kint lenni egy idegen országban és angolul beszélni. Nem túlzok és pontosan ezért megyek. Nagyon szeretek utazni, sok helyre szeretnék még eljutni és az angol nyelvet is szeretem, de ha már magyarul is problémáim vannak a szocializálódással, akkor el tudjátok képzelni, hogy milyen lehetek angolul.
De, ahogy már mondtam, ezért kell elmennem. És el is megyek!

Negyedik pont. Lezárás. Mára elég lesz ennyi. Köszönöm a figyelmet és hamarosan jelentkezem :)!

Anna