Megint sajnos egy hónap telt el a legutóbbi bejegyzésem óta, de az ott is leírt szakmai kipakolás miatt történt ez. Fuh.... kipakolás.
Január 14-15 volt a végítéletünk napja és meg is szenvedtük, talán annyira mint még egyet sem. Az eddigi kipakolások mindig egy utolsó napi nem-alvásban csúcsosodtak ki, de idén, ez a nem-alvás 1 hétig tartott. Itthon nem igazán ment semmi, ahogy lenni szokott. Egy napon kívül, amikor valamilyen csoda folytán tényleg egész nap dolgoztam, csak szenvedés volt az egész. Így mikor 6-án visszamentem Sopronba még nagyon sok dolog állt előttem.
Összességében 3 tantárgyból (és 4 fő feladatból ) volt kipakolásunk, egyik fontosabb mint a másik és sajnos idén egyik sem ment igazán. A legkedvencebb Marci tanárunk által tartott óra volt a legrosszabb. Annyira szerettem volna neki is és magamnak is bizonyítani azzal, hogy valami nagyon jót rakok össze, de csak ültem a gép előtt, csináltam valamit, majd kitöröltem, csináltam valamit, majd kitöröltem. Végül valamit kipakoltam, de szégyellem a teljesítményem.
A másik 3 feladat hullámzóan sikerült. Kellett két A/1-es önarcképet csinálnunk (nem az, aminek hangzik, de bocsánat, most itt nem fejtem ki, hogy melyik feladat mi volt) és azok meglepően jól sikerültek végül, pedig év közben az egész csoport szenvedett vele. Viszont ugyanannak a tanárnak a másik feladata... hát, amit ott kaptunk ("... és most nézzenek erre a rakás szemétre, amit idelapátoltak!") ... nem volt túl kellemes.
A harmadik feladat, amit az általam nem kedvelt tanárnak készítettünk, elég ellentétes dolgokat vállt ki belőlem. A szünet alatt nagyon rákaptam a feladatra, nagyon élveztem csinálni. Közben folyamatosan konzultáltam a tanárral és ő is pozitív visszajelzéseket adott. Aztán kipakoláson kaptam tőle egy olyat, hogy "bár azon vitatkozhatnánk, hogy ez megfelel e egy féléves feladatnak." És ez nagyon bántott, mert nagyon sokat dolgoztam vele és ő is pontosan láthatta, hogy hány vakvágányt jártam végig, míg ide eljutottam. Tehát lehet, hogy nem a legutolsó ötletemen kidolgozása tartott a legtovább de összességében nagyon sokat dolgoztam. De egyébként kezdem jobban megkedvelni ezt a tanárt, alakul a dolog, mint púpos teve a prés alatt.
Na de végeredményben szerintem szép kipakolásunk volt, nem csak az egész grafika szaknak, hanem a mi kis csoportunknak is.
Jah, igen és egy fotó kipakolásunk is volt. Ahhoz képest, hogy szinte az utolsó pillanatig nem tudtam, hogy mit akarok kiállítani, egész jól sikerült. De erre a kipakolásra annyira lepukkantunk már. Látnotok kellett volna a csoportunkat :D! Ott feküdtünk, guggoltunk egymás hegyén-hátán, teljes kómában, üveges tekintettel, fájó gyomorral. Elég nagy hajrát lenyomtunk, de ennek megfizettük az árát (#fúdedrámai).
Személy szerint, én egész héten, minden nap 8-kor keltem, majd bementem a suliba dolgozni, ott voltam zárásig, vagyis 10-ig, majd otthon hajnali 5-ig dolgoztam, majd keltem 8-kor és így tovább. Utolsó előtti nap, 1 órát aludtam, ami nem lett volna gond, csak azzal, hogy előtte való napokon is csak 3 órát aludtam, már kicsit jobban megterhelő volt. És utána bementem vizsgázni :D, vicces emlék. A másik fő probléma az volt, hogy nem ettem szinte semmit és egy idő után annyira rosszul érezte magát a gyomrom, hogy semmit nem tudtam legyömöszölni, pedig, mint utólag megtudtam, az lett volna a megoldás ha eszek rendesen, szóval idén is tanultam valamit. Ezeket nem azért mesélem, hogy sajnálatot ébresszek, hanem azért mert büszke vagyok erre a véghajrára és ezt szeretném megosztani veletek :).
Jah és egy médiatechnológia kipakolás- szerünk is volt, tényleg! Bocsánat, hogy így lődörgök össze-vissza, csak nem jut eszembe minden rögtön. Ahhoz a tantárgyhoz, csak annyit, hogy volt egy egyéni és egy közös feladatunk. Az egyénivel nem volt gond, de a közös csak húzódott és húzódott és mikor már tényleg meg kellett volna csinálni a partnerem influenzás lett, a halálán volt, ráadásul a többi feladatával is szörnyen állt. Szóval egyedül kellett megcsinálnom és meg is csináltam egy fél nap alatt és nagyon büszke vagyok rá, ráadásul jó jegyet is kaptunk érte, szóval királyság! Azért jutott eszembe, mert mikor be kellett mutatni a munkánkat én már annyira vicces állapotban voltam, hogy gyakorlatilag egyik mondatomnak se volt értelme. Jajj, úgy visszahallgatnám, hogy miket hablatyoltam össze!
Na, hát azt hiszem, hogy ennyi lenne. Tudom elég katyvasz és elég hosszú, de ez mindig így szokott lenni.
Most, hogy végre volt időm, csináltam egy kis új "designt". Én kalligrafáltam, remélem tetszik. A kék felirat is float, csak kicsit leegyszerűsítve, logósítva. Utólag is bocsánat Hollandtól, Nikitől és Vikitől, akiknek már rég megváltozott az oldaluk neve, de én nem változtattam át. Most végre megtörtént :)!
És végül: mostanság rákaptam arra, hogy mindenféle különösebb cél nélkül fotózok. Nem azért hogy kitegyem facebookra, instagramra vagy akár ide az oldalra, csak azért mert megfogott az a szituáció vagy az a tárgy vagy mert egyszerűen csak vicces...stb.stb. De mivel mostanság sok született a kipakolás témájában, úgy gondoltam jók lesznek eme bejegyzés a zárásához.
Kipakolás - darabok
Lizy
