Álomfejtők, munkára fel!

Tegnap a napi rutinomat megszakított egy kis baleset, miután a mosogató alatti cső leszakadt és ezt csak akkor vettem észre mikor már a szekrényből folyt ki a mosogatólé. Úgyhogy lélekszakadva töröltem mindent fel, aztán töröltem szárazra, aztán töröltem át domestossal, aztán megint szárazra, teregettem ki az elázott Mindent és mosogattam a kádban. Ezek után elmentem rajzra és ott az asztalon a második dolgom az volt, hogy  felborítsak egy teás csészét és az szétfolyjon mindenhova, padlóra, táskára, füzetre, majdnem laptopra. Szóval folytattam, amit otthon elkezdtem. 

Ezek után azt hiszem, hogy nem meglepő, hogy azt álmodtam, hogy a bátyámmal kaptunk egy hatalmaaaas adagnyi cukorkát és csokit és úgy gondoltuk, hogy az lesz a legjobb megoldás ha mindent beborítunk az előttünk álló mély medencébe, amiben egyébként nem tiszta víz volt, hanem valami barnás, kevésbé gusztusos víz (mosogatólé!). Nyilvánvalóan ez a legkézenfekvőbb megoldás ha az ember ennyi cukrot kap. Ezután álltunk felette és azon gondolkodtunk, hogy hogyan hozzuk most fel az aljáról, mert számításainkkal ellentétben nem maradtak fent a felszínen. Mert ugye elég gusztustalan és nincsen még úszószemüvegünk se. De hát valamit csinálni kell, mert mi van ha eláznak a cukrocskák ?! Bizony, még ez is eszünkbe jutott. 

Aztán jött egy hatalmas betonkeverő és hozott még több cukrot, amit természetesen beleöntött a medencébe, mert hát ez a logikus. Ugye !? Aztán jött sok gyerek, meg sok lufi és ennyi. THE END

Nagyon álomdús éjszakám volt. Mostanában nem álmodok semmit (vagyis, nem emlékszem rá), de most bepótoltam. Az egyikben Colin Firth is szerepelt! A maradék, kb. még 3 álom annyira kaotikus volt, hogy semmi értelme elmesélni (nem mintha az előző elmesélésében bármi értelmet látnék). Viszont fontos pillanatok, hogy beleakadt a vállamba egy tüskés gombóc, amit kiszedtem, de benne maradtak a tüskék és nagyon fájt. Illetve, hogy lelőttem egy férfit, aztán ijedten szaladgáltam mentőért, de csak egy roncs kocsit és egy, látszatra kicsit sem hozzáértő orvos fiút találtam. De még vele sem értünk oda mert az úton öreg néniket kellett kerülgetni. 

Szóval. Ha valaki ért az álomfejtéshez, lehet, hogy most az aszott kis lelkem legtitkosabb zugait ismeri meg. De a többieknek, akik nem professzorai ennek a mesterségnek, csak egy rettentő unalmas bejegyzés. Sorry.

Egyébként szerintem senkit nem lep meg, hogy egyáltalán nem erről akartam írni. Úgy ültem le ide, hogy könyvekről fogok diskurálni veletek, aztán valahogy ez lett belőle.
 Aztán... még nem mondtam, de valószínűleg egyértelmű, hogy épp őszi szüneten vagyok, itthon és lógatom a lábam. Rendben ez nem igaz, sok mindent csinálok, csak sajnos a sulis feladatokkal kapcsolatban nem sok mindent. Ráadásul ráakadtam a Terápia c. sorozatra és most is alig várom az ebédidőt, amikor evés közben azt fogom bambulni.

Valahogy, olyan depressziós hangulata lett ennek a bejegyzésnek, pedig nem akartam. Minden szép és jó és nagyon szépek a reggeleim, de tényleg. Ráadásul süt a nap és van még süti a szekrényben.

További szép napot mindenkinek!

Lizy