Bloggerinaterjú I. / Holland

Holland / Dorka

Három pillangó

Az első "áldozatom" nem más mind Holland. Azt hiszem teljesen felesleges bemutatnom Őt, mindenki tudja, hogy kiről beszélek, az internet legaranyosabb orvostanoncáról. Most megismerhetitek egy kicsit jobban, én nagyon élveztem olvasni a válaszait. Mivel szegényre elég sok kérdést zúdítottam, ezért két részletben adagolom majd nektek, hogy befogadható mennyiség legyen. A kérdéseknek két nagy fajtája van, az egyik a honlaphoz kapcsolódó kérdések, a másik pedig a személyesebb kérdések. Nem is húzom tovább az időt, nagyon jó szórakozást :)!

      1. Miért Holland? (Lehet, hogy már mindenki tudja, csak én maradtam le róla.)
Dehogy maradtál le róla, igazából néha egy kicsit úgy érzem, hogy inkább a név talált rám, mint én őrá. Még réges-régen a g-portalon az igazi nevem nagyjából angol megfelelőjével kezdtem el egy személyes oldalt, ami a történet szempontjából most teljesen lényegtelen, viszont ezen tiszavirág életű blogolásnak köszönhetően rájöttem, nem szeretem, ha a neten ’kettő van belőlem’.  Amikor újra honlapot vezetni támadt kedvem, tudtam, hogy valami homlokegyenest mást szeretnék. Aztán amikor a nyitó kinézet képeit keresve a weheartit profilomat böngésztem, rájöttem, hogy a megoldás ott van az orrom előtt: Holland. A tulipánok, a szűk kis utcák a zsúfolt házakkal, Amszterdam… sose voltam még Hollandiában, de azóta is vágyom rá, hogy eljuthassak oda. Elmosolyodtam és hangosan kimondtam a szót, mély hangrendű, melankolikus és dallamos. Ezt kerestem. J

2. Miért 3-pillangó?

     Valami olyat szerettem volna, ami igazán jellemez engem és nincs köze a választott hivatásomhoz. Kiskoromban az egyik kedvenc lapozós képeskönyves mesém 3 pillangóról szólt, akiket elkap a zápor és virágok alá szeretnének bekéretőzni, hát innen a három lepke. Annyiból is passzol hozzám, hogy kiskorom óta a 3 a kedvenc számom, talán azért is, mert hárman vagyunk gyerekek a családban.

3. Még a legeslegelején miért indítottál honlapot? Mi volt a motiváció vagy a      végső löket?

    Egy rajongói lappal kezdtem, ma már egészen érthetetlen számomra az a fajta odaadás, az a rengeteg belefektetett energia és idő. Az első ’komolyabb’ blogom viszont már az egyetem alatt született meg- féltem, hogy az idő elszáguld mellettem és semmi emlékem nem lesz az elvileg legszebb éveimről azon kívül, hogy tanultam. Ez az első két évemet tekintve egy meglehetősen reális félelemnek bizonyult, ezért nagyobb szünetekkel blogoltam végig ezeket az időket. Hiába próbált kisajátítani magának az egyetem, elvette tőlem az összes hobbymat és a legtöbb barátomat, mégis próbáltam ragaszkodni a blogoláshoz . A blog kapaszkodó volt számomra azokban az időkben.

      4. Melyik bejegyzéseket szereted a legjobban írni?
Mindig nagyon élvezem a vizsgaidőszakos összefoglalókat, ezektől nem menekültök sose. J Ezen kívül pedig, nem szeretnék egoistának hangzani, de szeretem azokat a témákat, amiket ’nem írtak még meg’. Van bennem egyfajta különc hajlam, nem szeretnék tucatember lenni, ezért is mindig nagyon örülök, ha valami olyan könyvet/filmet tudok felmutatni a blogon, ami nem annyira felkapott.

5. Mit szeretsz a legjobban, abban, hogy blogolsz?

      Az ötletvadászat fantasztikus dolog, mindig teljesen felvillanyoz, ha valami jó téma eszembe jut, muszáj leírnom, még mielőtt elfelejteném; rengeteg mini listám van noteszkékben és fecniken. De ha egy kedvenc dolgot kéne kiemelnem, akkor azok a hozzászólások. Amikor valaki miután végigfutotta az irományomat elgondolkodik és kommentel, az rettentő sokat jelent nekem, ilyenkor gyakran írom egy-egy kedves vélemény után, hogy bearanyozta a napomat, és túlzás nélkül állítom, hogy így van. <3

      6. Mi a legszebb emléked a honlapoddal kapcsolatban?
Ahogy az előzőekben említett kommentek apró sorából lassan kibontakozott egy kapcsolati háló, megtaláltam magam a blogos világban. Az a rengeteg támogatás, kedvesség és biztatás, amit összességében a blog révén kaptam akkora helyzeti előnyhöz juttatott, hogy olyan akadályokon is átküzdöttem magam, amik teljesíthetetlennek tetszettek. Bár voltak konkrét sikerek, portálajánlók és nagyon hízelgő kritikák, amiket a blog kapott (úgy értem, gportalon a kistestvérek), én gondolkodás nélkül azt a megfoghatatlan pillanatot választanám, amikor összeállt a kép és szembesültem vele, hogy mekkora boldogság és inspirációforrás számomra immáron két és fél éve az, hogy írok, és nem csak írok, van kiknek írjak. <3

         Itt jönnek a személyesebb kérdések :) :
  

       7. Ha most választhatnál keresztnevet változtatnál e?
Szeretem a Dorinát, nem tudnám magamat más néven elképzelni. De szerintem mindenkinek van egy amolyan ideál neve, amihez egy fantáziakép társul, mert úgy érzi, ha őt így hívnák, akkor kb. önmaga jobb verziója lenne. Az enyém a Virág. De tényleg sose változtatnám meg a nevem erre, az nem lenne ugyanaz, hiszen értitek.

      8. Kertész, tűzoltó esetleg űrhajós? Mi akartál lenni kiskorodbanJ?
Hát először is királykisasszony. Bár a szőke loknijaim azóta bevörösödtek, a rózsaszínimádatom és a hercegnői allűrjeim (alkalmankénti hisztik) azóta is képessé tennének a feladatra. Aztán tanár, nagyon-nagyon sokáig, rengetegszer játszottam iskolásdit a Götz-babáimmal, és anyai ágról gyakorlatilag tanár családból származom. Amennyire vissza tudok emlékezni, az orvos akkoriban meg sem fordult a fejemben. J
9. Mi volt a gyerekkori kedvenc történeted vagy meséd?

     A fent említett 3 pillangón kívül még volt egy másik nagy kedvenc pillangós mesém, de erre én még nem emlékszem, csak anyukám elbeszéléséből tudom, hogy mindig ezeket meséltettem. Az első igazi könyvélményem, és kiskorom nagy kedvenc könyve a Két Lotti volt, világosan emlékszem, hogy ez volt az első könyv, amit teljesen egyedül olvastam el a virágmintás nyugágyamban, miközben mamám rácsos pitéjéből falatoztam. Aztán utána még nagyon sokszor újraolvastam, ma sem veszített számomra a varázsából

10.Tudom, hogy fura vagyok, de számomra mindig érdekesek a kiskori sebekről, sérülésekről szóló történetek. Tudnál mondani egy ilyet?
Ezzel a kérdéssel pont telibe találtál, mert én meg előszeretettel sokkolom az ismerőseimet a homlokomon a hajvonalamban lévő mély forradással, amit akkor szereztem, amikor magamra rántottam a kerítés betontalpazathoz forrasztott darabját, miközben én a talpazaton álltam és a szomszéd gyerekekkel beszélgettem. (A családomban egyébként lehetett ilyen hajlam, mert nem én vagyok az egyetlen a tesóim közül, akit maga alá temetett egy kerítés/kapu.) Anyukám elmondása szerint elég rendesen vérzett a fejem, de a fejsebek mindig véreznek, és anyukám nem egy szívbajos típus, ezért nem gondolta, hogy össze kéne varratni, csak utólag szembesült a heggel. A hajam többé-kevésbé eltakarja, de tényleg elég mély.

       To be continued...

  

      Akkor ennyi lenne mára, remélem, hogy tetszett és várjátok a többi részt is :)!
És bocsássátok meg nekem ezt a címet :D!

      Lizy

      Képek: instagram / @szivedbezarva