2014. április 7., hétfő

Blogerinaterjú II. / Holland



Holland / Dorka
Három pillangó

Ím, itt jövök Holland interjújának második részével. Fogadjátok sok szeretettel :)!

      11.  Ki a kedvenc íród/költőd, akit mindig szívesen olvasol?
    Nem bírnék egy embert kiemelni az író kategóriából, de Szabó Magda és Márquez regényei nagyon sokat jelentenek nekem, költőből viszont minden kétséget kizáróan Radnóti a kedvencem.

      12. Átlagos kérdés, de meg kell tudnom: milyen szupererőt választanál?
     Teleportálás? (tagadhatatlanul a Harry Potter generációhoz tartozom, mert majdnem rávágtam, hogy hoppanálás :D)

      13.   Guilty pleasure?
     Mogyorókrémes kenyér(alatta jó sok margarint hogy még egészségtelenebb lágyabb és krémesebb legyen), natúr túró rudi, tejfölös eper és hortobágyi húsos palacsinta. Bármelyikkel szépen meg lehet vesztegetni. :D

      14. Hogyan telik egy pihenős, semmittevős napod otthon?
   Az eszményi semmittevős napon sokáig alszom, és utána kb délig pizsamában lézengek. Felrakok egy arcpakolást és a lábkörmeimet festegetem, miközben szárad. Szeretek limonádé regényeket újraolvasni, tétován zongorázgatni egy fél órát, a nyugágyamban szundikálni a szabad ég alatt vagy a kutyusomat babusgatni. Tulajdonképpen a nap végén semmi konkrét dolgot nem tudok felmutatni, amit elértem volna, mégis annyira kikapcsol, mint semmi más.

    15. Mivel köztudottan „múlt-szerelmes” vagyok, meg kell kérdeznem: melyik korban és hol élnél a legszívesebben?
     A második világháború után az 50-es 60-as évek felépülő Budapestjében élnék a legszívesebben. Rengeteg gyerekkori kedvenc regényem (anyukámtól örökölt pöttyös és csíkos könyveken nőttem fel) ott játszódott, amióta félig pesti vagyok, sokszor a villamos ablakából mélázom azon, hogy nézhetett ki régen a körút vagy az Astoria (ami amúgy is megmagyarázhatatlan okokból az egyik kedvenc helyem Pesten)..

     16. Mivel te sem Budapesten születtél, amikor ideköltöztél mi volt a benyomásod a városról?  
    Budapest a csodák és a kosz keveredése. Hogyha nyitott szemmel jár az ember, gyönyörű antik épületekre figyelhet fel, aztán ott vannak az új high tech irodaházak és a lepukkant szocreál monstrumok. Komplex, történelemmel és élettel teli, olyan hangulata van, mint semmilyen más magyar nagyvárosnak. Kezdettől fogva tetszett, de eleinte nem leltem itt a helyem, idő kellett, mire akklimatizálódtam. A csillagok viszont azóta is hiányoznak, éjszakánként szinte vadásznod kell rájuk. (aztán észreveszel egyet és örülsz és az megmozdul és kiderül, hogy repülő:D )



   17.  Mi a kedvenc helyed Pesten, ahova szívesen látogatsz egyedül?
      Nagyon szeretem a Füvészkertet, közel van az egyetemi épületeimhez, számomra már csak a gondolata is egyenlő az önfeledt napfürdőzéssel a padokon, és vicces alatta a metrómoraj.

    18.  Amikor firkálsz a füzet szélére óra közben vagy bármikor máskor, mik születnek általában?Kacskaringók és spirálok különböző formában, szívecskék, illetve újabban dalszöveg-részletek bal kézzel, mert amióta fény derült a látens balkezességemre, eldöntöttem, hogy márpedig én írni is megtanulok ballal. J

      19.   Ha arra gondolsz, hogy orvos leszel, melyik része lesz a szakmádnak, amit úgy gondolsz, hogy a legjobban fogsz szeretni?Nem vágyom világmegváltó tettekre, se egy új antitest vagy gyógyszer felfedezésére, engem az emberi sorsok vonzanak. Amint azt már biztosan sokszor mondtam is, gyerekekkel szeretnék foglalkozni, és nem csak rövid ideig, hanem éveken át szeretném egyengetni a sorsukat. Meg szeretném őket tanítani arra, hogyan lehet egészségesen élni illetve hogy hogyan kerekedhetünk felül krónikus betegségeken/elhízáson stb. és hogy micsoda erő lakozik bennük. Amikor majd a szemeim előtt cseperednek értékes felnőtteké, az lesz számomra a legnagyobb boldogság. Ezért érdemes lesz közben szépen lassan megöregedni, tudván, hogy az én életszeretetem és optimizmusom és tudásom majd másokban él tovább, akkor is, ha egyszer végül majd elmúlok.

20. Mire vagy a legbüszkébb eddigi életed során?
Dobálózhatnék most versenyeredményekkel, nyelvvizsgákkal, érettségi eredményekkel meg egyetemi átlagokkal, de nekem ezek a számok és papírok nem igazából az eszemről tanúskodnának, ami pedig ugyebár öröklődő tulajdonság, arról nem tehet senki. (És félreértés ne essék, nem fenyeget a mensa-jelölés, amolyan átlag-okos vagyok) Amiről viszont tehetek, az az akaraterőm. Vannak céljaim, és folyamatosan a megvalósításukon dolgozom, és azt akarom, hogy a szüleim ne csak az egyetemi előrehaladásom miatt legyenek büszkék rám. Jobb, türelmesebb, segítőkészebb, önzetlenebb ember akarok lenni, ezért vagyok talán ilyen maximalista. Az egész személyiségemre rányomja a bélyeget és az összes fontos tettem mozgatórugója az akaraterő. Tudom, hogy ez így nem annyira egzakt, de arra vagyok a legbüszkébb, hogy tényleg volt idő, amikor csak úgy éltem önzően a világba, kihasználva azt, hogy okos vagyok, és megelégedve azzal, amilyen vagyok. Aztán szépen lassan elkezdtem gyűjtögetni magamban az akaraterőt, és ahhoz az énemhez képest rengeteget fejlődtem. Elkezdtem küzdeni dolgokért, amik fontosak nekem, és értük nagyon sok dologról lemondtam, szembesítettem magam a hibáimmal és azóta is igyekszem finomítani rajtuk. Nekiindultam, és azóta sem állok meg. J

Tádám! A Bloggerinaterjú első állomása a végéhez ért, de a sorozat még csak most kezdődött el! Köszönöm, hogy elolvastátok és még egyszer nagyon köszönöm Holland-nak, hogy válaszolgatott a kérdéseimre, én nagyon élveztem és örülök, hogy egy kicsit jobban megismerhettem! Remélem Ti is így vagytok vele :)!
Nemsokára jövök majd a következő résszel, de legyetek türelmesek, hisz az alanyaim is ugyanúgy tanulók, akiknek ezer jobb dolguk is van. De ahogy tudom, hozom :)!

További szép napot mindenkinek!

Lizy

Képek: instagram / szivedbezarva

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése